Ma este a természet két arcát mutatta egy időben – dél felől morgott, észak felől pedig mosolygott.
Jött a vihar, megváltoztak a fények, mindennek sejtelmes színt adva…
Az egyik fórumon találtam ezt az érdekes történetet, ha van türelmed végigolvasni, hát rajta…
Egy igazhitű muszlim ember napi ötször imádkozik. Aki teheti el is siet napi ötször a mecsetbe az imáját elvégezni… A legizgalmasabb a hajnali 3 órás ima. Ilyenkor egy fél órára felébred a város. Csendes léptekkel mindenki az irányt a legközelebbi mosket (mecset) felé veszi…
Az ember füle, külföldi létére, egészen jól hozzászokik a müezin “énekéhez”… egy idő után fel sem tűnik…

De amikor tíz év után hazaérkeztem és meghallottam a déli harangszót, nem tudtam megmagyarázni senkinek, miért hullanak a könnyeim… Olyan jól esett a füleimnek harangszót hallani!
Bocsánat.. egy kicsit feltörtek bennem az emlékeim… Nem is fárasztok vele tovább senkit, hanem inkább elmesélem, mi is történt egy ízben, amikor nekem kellett a férjem nagypapáját elvinnem a mecsetbe autóval…
>>>
Tegnap este felejthetetlen élményben volt részünk – a Budakeszi Herceg Tánccsoport 1 órás műsorát láttuk, egy jól előkészített produkció keretében.
Itt az 1 órának fontos szerepe van, ugyanis a csoport tagjainak jelentős része első osztályos, 8 éves kisgyerek, akiktől ez a koncentráció és fegyelem – főleg egy ilyen esti időszakban – nem mindennapi teljesítmény.
Persze ez nem véletlen, ez az első osztály nagyon más, mint a többi és nagyon más, mint amit mi eddig láttunk… Sokkal több mint egy osztály, ez közösség, ahol az iránytű Eszter néni és a szeretet. Így év vége felé érdemes lesz majd összegezni, hogy mi is történt velük – meglepően sok dolog, rengeteg mozdulat, tudás és ismeret került bele a pici agyacskákba, lábacskákba, karocskákba. Az előbbi megtanulta a tudás, míg ez utóbbiak az ölelés és szeretet erejét.
Csak így tovább, máshogy talán nem is érdemes!
Szép lassan beköszönt a nyár, és a szokásos problémával szembesülünk: a lányok ismét kinőtték az összes ruhájukat.
Irány a méterárubolt, majd előkerül a szabóolló és varrógép – ez a jó öreg Toyota, ami csak teszi a dolgát és időnként hisztisen sztrájkol is kicsit – is. Órák alatt megvannak az új nadrágok, az első próba után le sem tudom imádkozni a csajokról… Kell ennél pontosabb visszajelzés?
A tegnap esti vihart égi fényjáték előzte meg. Tapintható volt a feszültség a levegőben, elcsöndesedtek a madarak és villogtak a hangtalan villámok. Moziban ültünk kint a teraszon, a néma előadás szereplői a villámok voltak. A dörgés elmaradt, csak a fények cikáztak.
Az óriási fém villanyoszlop meg csöndben figyelte a nagy játékost, ő csak a kicsiket igyekezett biztonságosan továbbítani.

Tegnap sikerült rávennem magam egy kis sütésre, pontosabban a mindenki által imádott, foszlós, fonott kalácsot készítettem.
Az illata mindenkit odavonzott a konyhába, ahogy kisült és elkezdett kihűlni, már éhes szájakban végezte. :)
Egy apró varázslatnak illetve a véletlennek köszönhetően sikerült a pici terasz-kertemben lila színű paprikát előállítanom!
A virágzó orchideát összeporoztam a fejlődő chili-paprikával, aminek ez lett az eredménye: